Mutasd meg 19 – Vető Dániel

Mai részünkben jöjjön egy játékos, aki az előző részben bemutatott Liba Gergőhöz hasonlóan az első NSL tornáján győzedelmeskedni tudott, idén pedig az élmezőnyből az ő csapatuk az egyetlen, amelyik mindegyik tornán ugyanabban a felállásban játszott.

Mutasd meg, hogy jobb vagy mint…
Vető Dániel (B1)!

1. Az előző szezonban csak a bajnokság második felétől volt állandó NSL résztvevő a B1. Ebben az időszakban azonban alaposan letettétek a névjegyeteket! Hogy emlékszel viszza ezekre az időkre?

Igazából tavaly mindössze egyetlen egy NSL versenyen indultunk, a Szertár kupán, amit azóta sem értünk hogyan, de sikerült megnyerni. Tisztán emlékszem, hogy azon a napon debütált a B1 és a KPS az NSL-ben. Úgy mentünk le, hogy nagyon-nagyon állat lenne, ha a csoportból tovább tudnánk menni, aztán valahogy úgy alakult, hogy azzal az egy tornagyőzelemmel kvalifikáltuk magunkat az I. Sörpingpong Fesztiválra. A kettő között nem igazán tudtunk játszani különböző munkák, illetve elfoglaltságok miatt, ennek ellenére a bemelegítő napot is sikerült megnyerni. Lehet, hogy az már túl sok volt nekünk, mert másnap rettenetesen csúnyán elvéreztünk a csoportban, először a MoneyBall konkrétan megalázott minket (azóta nem játszottunk egymás ellen, szóval ez még revansot érdemel 😉 ), majd közel másfél óra holtidő után kikaptunk a lányoktól, de azt a storyt már szinte mindenki ismeri… Abszolút jó emlékek ezek, nyilván amiatt, mert hirtelen bekerültünk egy új közegbe, ahol mindenki halál komolyan veszi ezt az általunk nagyon régóta imádott sportot és nem utolsó sorban amiatt, mert újonc csapatként eredményesek tudtunk lenni, egy elég erős mezőnyben.

2. Idén állandó esélyesként tekint rátok mindenki! Ez zavaró számodra, vagy inkább csak motivál?

Nehéz és nagyon összetett kérdés. Én úgy gondolom, hogy a B1 csapat a legelső NSL versenyünk óta fel van valamilyen szinten hypeolva. Természetesen jól esik nekünk, hogy 2013-ban, a magyarországi beerpong szférában ismert a B1 csapat. Szerintem azonban ez semmit nem jelent. Ami igazán zavar engem (szerencsére Balázst kevésbé vagy talán semennyire), hogy azt veszem észre magamon, hogy futok az eredmények és az eredményesség után. Nyilván egy versenysorozatról beszélünk, ahol ez teljesen elvárt és természetes, de nekem ez nem tesz jót. Naponta nézegetem a ranglistát (pedig pontosan tudom, hogy nem volt verseny a legutóbbi feltöltés óta), számolgatok, a sorsolásokat elemezgetem és nagyon könnyelmű jóslásokba bocsátkozom minden alkalommal. Kezdem elfelejteni milyen önfeledten és tét nélkül játszani, és ez iszonyatosan bánt. Az elmúlt pár hétben új edzésterveket eszeltem ki, miszerint nem gyakorlunk, nem gondolunk a versenyre, leszarjuk, csak lemegyünk és játszunk egy jók a skacokkal. Bizton állítom, hogy ez sem vált be. Két NSL versenyt tudok megemlíteni, ahol konkrétan örömjátékot játszottam, az egyik a legelső versenyünk, a tavaszi Szertár kupa volt, ott végig rettenetesen élveztem a játékot, a másik pedig az idei R33, ahol szintén minden egyes percét imádtam a játéknak. Nem tudom miért, de amikor sikerül elérnem azt az állapotot, akkor nincs megállás. Nagyon jó lenne fixen rátalálni.

3. Mit gondolsz a végső esélyeitekről?

50% ! Ez már régóta nem a techinkáról szól, mindenkinek meg a saját jól bevált dobó/védő/pattintó/kifújó mozdulata. Mi azon vagyunk, hogy megtaláljuk a régi B1-et, akik tornát tudtak nyerni, a második Vespa kupán már véltem némi hasonlóságot felfedezni a játékunkban, de ez még kevés, ha valami erőset akarunk alakítani. Ha ez megvan, akkor szeretnénk fixen tudni magunkat a ranglista dobogóján (a fok az már teljesen érdektelen számunkra), ami még egy nagyon erős menet lesz, de nem kivitelezhetetlen! Az országos döntővel kapcsolatban annyit tudok mondani, hogy ez ott aznap fog eldőlni. Az aktuális formától függ minden, lehet, hogy egy aznap utcáról betévedt csapat fog mindannyiunkat hazavágni, de az is lehet, hogy bármelyik állandó NSL résztvevő csapat fog menetelni. Egy azonban teljesen biztos! A Balázs meg én ott leszünk, a B1 indulni fog, és nem fogjuk úgy elbalekolni mint tavaly. Ez 100%!

+1. Végül pedig egy kérdés egy nagy riválistól, Liba Gergőtől (Call Me Maybe):

“Fogtok-e valaha sapka és szakáll nélkül játszani, illetve az országos döntő megnyeréséért cserébe hajlandó lennél-e valamilyen fogadalmat tenni?”

Én 2002 óta sapkában vagyok, szóval erre így hirtelen nem tudok válaszolni. Valószínűleg igen, de hogy mikor, arról halványlilafingom sincs. A Balázs könyebben tudja elengedni a sapkát, sőt a szakállat is, mostanában gyakran játszik nélkülük. Én a szakállal úgy vagyok, hogy most van, és ennyi. Nem nagyon szoktunk ilyen dolgokon gondolkodni.
Alap! Simán fogadok meg, egy bizonyos pontig bármit! Sokkal kevesebbért is csináltunk már orbitális hülyeségeket, de erről inkább a Balázst lehetne megkérdezni!