Mutasd meg 10 – Major Krisztián

Mutasd meg, hogy jobb vagy mint,…
Major Krisztián (Blood and Honor)

1. Mit gondolsz az előző szezonról, hogy értékelnéd a csapat teljesítményét?

– Azok számára, akik nem ismernek minket elmondom, tavaly egy egészen más felállásban indultunk a bajnokságban. A Firnyákosan Furmányos csapat színeiben űztük a „sportágat” egy nagyon jó barátommal, volt kollégiumi szobatársammal. Elég szerencsétlenül alakult számunkra a szezon. A csoportköröket rendre jó eredménnyel abszolváltuk, viszont az egyenes kieséses szakasz valahogy mindig megviccelt minket és az 1-2. körből rendszerint távoznunk kellett. Már-már úgy éreztük, hogy átok ül rajtunk, nem tudtuk azt a teljesítményt nyújtani, ami egyébként megvolt-van bennünk és nem tudtunk jó eredményeket elérni. Nem érzem szükségét annak, hogy bűnbakot keressünk, mindig így jött ki a lépés. Mégis mindig jó szájízzel indultunk az eseményekre (rendszerint meg is jelentünk az összesen, amire lehetőségünk adódott) és úgy gondolom, hogy a teljesítménybeli szerencsétlenségek ellenére mindig jól éreztük magunkat. Az évadzáró bajnoki hétvégén sajnos nem tudtunk elindulni, mindkettőnknek kötött elfoglaltsága akadt, pedig mindketten nagyon szívesen megmérettettük volna magunkat a „játék legjobbjaival”.

2. Mióta játszol sörpingpongot, mit gondolsz, hova juthat el a sportág Magyarországon?

– Talán a kezdetek kezdetétől űzzük a szórakozás eme játékos formáját. Természetesen nem szabad ezt félreérteni, nem arra akarok utalni, hogy mi találtuk volna ki a beerpongot, csak úgy érzem, hogy a TF kollégium egy meghatározott társaságának elég nagy köze van a sportág itthoni, formális kialakulásához. 😀 Annak már jó pár éve, hogy felkerültünk az egyetemre, és talán még annak is a legelejétől fogva nyomjuk. Úgy gondolom kisebb túlzással persze, hogy talán innen fakad ennek az egész rendszernek a magja. Heti rendszerességgel gyűltünk össze és élveztük a játék örömét, miközben a baráti szálak egyre mélyebben fonódtak össze. Igazából ezt tartom a beerpong legnagyobb erényének, mindamellett hogy a versengési vágyaikat, szórakozás keretében tölthetik ki a résztvevők. Közel másfél éve működik a sörpingpont szervezett formában és hónapról hónapra észrevehető, hogy folyamatosan egyre nagyobb az érdeklődés iránta. Egyre csak újabb és újabb barátságok köttetnek, és az elméletbeli versengés kialakított egy nagy családi kört. Ezt az egészet szem előtt tartva, úgy gondolom igenis van létjogosultsága szervezett keretek között is a sörpingpongnak Magyarországon. Bízom benne, hogy az MSE képes lesz kultuszt teremteni.

3. Az új idényre félig új csapat. Mik a céljaitok az új idényre?

– Mint már említettem az előző szezonban más felállásban indult a két csapat, gondolok itt a Firnyákosokra és a Blood & Honor-re. Zárójelben jelzem meg, hogy ez a négy fő, egy kollégiumi szoba lakóit foglalja össze, tehát a szóvá tett két csapat közötti viszony korántsem idegen. Úgy érzem, hogy az élet közbeszólt, más-más vizekre eveztek a felek és az ebből fakadó bizonytalanság miatt döntöttünk úgy, hogy akkor kooperálunk. A csapattársam, Rencsevics Máté jelenleg is a szobatársam, együtt töltjük a mindennapjaink nagy részét, és általában a felkészüléseken is egy csapatot képviselünk. Ebből kifolyólag elég nagy az összhang köztünk, játék közben egészen jól kiegészítjük egymást, ebből is fakadhat, hogy a baráti összeröffenéseken rendre jól teljesítünk. Előre nem tűznék ki célokat, úgy gondolom, hogy az eseményekre mindig egy mentalitással megyünk el, szeretnénk a legtöbbet kihozni magunkból és, ami a legfontosabb jól érezni magunkat.

+1. Végül egy kérdés egy riválistól, Dorner Bálinttól (Whiskeysek):
“Az R33-ban az új Blood & Honour-el kapásból a második helyig repültetek. Szoktatok együtt gyakorolni Mátéval, vagy csak egyből megtaláltátok a közös hangot?”

– Ahogy már mondtam, Mátéval a csapattársammal évek óta játszunk együtt, és úgy érzem, mindig is jó párost alkottunk. Emellett talán az is elmondható, hogy öreg rókák vagyunk és van már némi rutin a kezünkben. Én eme halmazok összesítésének tudom be, hogy most jól sikerült teljesítenünk. Még összeszokott csapat révén sem szabad természetesen megfeledkeznünk bizonyos külső faktorokról. A jó eredmények eléréséhez néhol elengedhetetlen az a tény, hogy az ellenfelek is emberek és ők sem képesek mindig maximumot nyújtani. Az R33-ban nekünk jól jött ki a lépés, de mint az előbb említett ábra mutatja, a döntőben (egy amúgy nagyon színvonalas mérkőzésen) mi is legyőzőre találtunk. Én ettől függetlenül is nagyon büszke vagyok magunkra, örülök, hogy rögtön a „debütáláson” jó eredménnyel zártunk. Ezúton is szeretnék még egyszer gratulálni a B1 csapatának. De minden verseny más és más, elképzelhető, hogy legközelebb mi tudunk majd felülkerekedni. Illetve a verseny szépségének köszönhetően minden esemény egy új kérdés, sosem lehet tudni mely nívósabb csapat képes előrébb lépni. Ez a verseny szépsége, a bizonytalan kimenet elengedhetetlen, ellenben fontos, hogy ez játék, nem szabad hagyni, hogy a győzni akarás görcsössé váljon és átvegye a szórakozás örömének a helyét. Úgy gondolom, hogy mi ezután is minden tornán élvezetből fogunk megjelenni, amellett, hogy természetesen mindig a maximumot szeretnénk kihozni magunkból és jobbnál jobb eredményeket szeretnénk elérni.
Végszóként azért még hozzátenném: tavaly egyikünk csapatának sem sikerült az élmezőnyben végeznie, emiatt néhol, talán már alábecsülnek minket. Ezúton üzenjük mindenkinek; kirobbanó formában vagyunk és nagyon ki vagyunk éhezve! ;))