Mutasd meg 04 – Bundschuch Balázs

 

Mutasd meg, hogy jobb vagy mint…
Bundschuh Balázs (B1)!

1. Az előző szezonban a második félév egyik meglepetés csapata voltatok. Mit gondolsz, ha a kezdetektől ott vagytok az NSL-ben, akkor még tovább juthattatok volna a döntőn?

Nem ezen múlt. Egyszerűen a döntő napján nem volt meg a megfelelő mértékű koncentráció, egy kicsit elkönnyelműsködtük a játékot de tanultunk belőle, és ezt a hibát biztos, hogy soha nem követjük el többet. Sokkal jobbak vagyunk mint amit az aznap elért eredményünk mutat. Ugyan a szezonba csak viszonylag későn kapcsolódtunk be de a beerpong szeretete nálunk sokkal régebbről ered. Bár teljesen más szabályokkal de a baráti társaságunkkal évek óta játsszuk, elengedhetetlen kiegészítője egy igazán jó házibulinak. Korábban például úgy dobtam, hogy egészen az asztal közepéig behajoltam és felülről, erőből próbáltam a labdát a pohárba juttatni. Mivel ugye az itthoni szabályok szerint a könyökünk nem lóghat az asztal fölé, számomra a legnagyobb nehézséget az első hivatalos versenyt megelőző hetekben, illetve még a verseny alatt is az okozta, hogy egy teljesen új de ugyanolyan hatékony dobástechnikát fejlesszek ki.

2. Mit gondolsz milyen jövője lehet itthon a beerpongnak?

Mikor először tudomást szereztünk az MSE-ről, nagyon izgatottak és kíváncsiak lettünk, hiszen évek óta beszélgettünk róla, h milyen jó lenne amerikai mintára valami hasonló dolgot létrehozni itthon is. Amikor leértünk az első versenyre, pontosan az a hangulat várt minket amilyet mi is már jó párszor megálmodtunk. Örülünk, hogy akadtak olyan fanatikusok akik pénzt és időt nem sajnálva bele mertek vágni abba, hogy a semmiből felépítsék ennek a remek sportágnak az itthoni kultúráját és szervezeti keretét. A tavalyi volt az első év és a mi példánk is jól mutatja- az interneten szereztünk tudomást az MSE-ről – hogy ez a kezdeményezés alkalmasnak bizonyult arra, hogy rövid idő alatt összerántsa a beerpong itthoni kedvelőit. Mindemellett lehetővé tette, hogy a versenyeken, melyek az ország több pontján (fesztiválokon, egyetemi napokon) megrendezésre kerültek, rengeteg új ember is megismerkedhessen a játékkal. Ennek köszönhetően az országos döntőre már több mint 32 csapat nevezett, ami ennyi idő alatt szerintem elég jó eredmény.

3. Mit vársz az új idénytől?

Szeretném, ha az év folyamán a rendezvényeknek köszönhetően országszerte, még több ember megismerkedne a játékkal és megszeretné azt. Szeretném, ha ennek köszönhetően egyre több csapat állna össze, így egyre gyakrabban, egyre több helyen és egyre nagyobb versenyek kerülhetnének megrendezésre. Igyekszünk majd mi is minden tőlünk telhetőt megtenni, hogy ezeket a célokat közösen elérhessük. Ami pedig a B1 idei játékát illeti, bár nem sokat gyakoroltunk a nyáron, így is erősnek érezzük magunkat és igyekszünk majd mindent megnyerni amit csak lehet, úgyhogy nyugodtan retteghet mindenki aki szembeszáll velünk…

+1. Végül egy kérdés egy riválistól, a Thorból jól ismert Vincze Martintól:
“Azt már sokan tudjuk, ha három pohár marad az ellenfélnél, csíkba rendeztek, és a B1 csapata azonnal büntet. Mennyit készültök egy-egy versenyre, és az utolsó 3 pohárra?”

A csíkról annyit kell tudni, h abszolút nem tudatosan alakítottuk ki. Annyi történt, h mikor az első versenyre gyakoroltunk, kipróbálgattuk a rendezési formációkat (korábban picit más szabályokkal játszottunk), majd a hasunkra ütöttünk és megbeszéltük, hogyha három poharunk marad a meccsen csíkba rendezünk. Azóta se gyakoroltuk külön soha, egyszerűen bejött, most pedig már persze tudatosan ragaszkodunk hozzá. Az pedig, hogy egy kisebb rituálét építettünk köré színtiszta pszichológia… Általában egyáltalán nem készülünk sokat egy-egy versenyre, egyszer-kétszer dobálunk előtte de mostanában még ez a pár alkalom is elmaradt, ami mondjuk meg is látszott a nyitófordulón nyújtott teljesítményünkön. Miután a gyenge játékunk rendesen felbosszantotta mindkettőnket valószínűleg ez most változni fog és elkezdünk szisztematikusabban gyakorolni, hogy a következő versenyen már olyan teljesítményt nyújthassunk amilyet elvárunk magunktól.